2024
Minden hétre madár
Scolar Kiadó, 2024
“Papirost veszek elő, és rápillantok egy cserépkorsóban sorakozó lúdtollaimra. Kiemelek közülük párat, és azon töprengek, melyikkel kezdjek írni, ugyanis minden tollnak van valami titka. Egyik az égről szeret írni, a másik a földi dolgokról vagy épp a szerelemről. Így hát hagyom, hogy a tollak döntsenek, és próbálom meghallani, mit súgnak. Ezután kiválasztom az egyiket, óvatosan belemártom a kis üvegcsében kéklő tintába, és írni kezdek. Az ujjaim között tartott pehelykönnyű toll szinte szárnyal, mintha egykori gazdájának életét próbálná reprodukálni a segítségemmel. Hamarosan úgy érzem, magam is fölemelkedem a levegőbe, és onnan föntről szemlélem az összes nádast, pirkadatot, hajnalt meg alkonyt, és persze az éji folyó valamennyi csillagát.”
Zalai Károly a több kiadást megért Minden hétre macska után most a “kutyások”-hoz szól, de könyvét azoknak is ajánljuk, akiknek még nincs négylábú barátjuk. Az 52 novella szereplői híres vagy éppen “névtelen” ebek, kiknek sorsa nemcsak egybeforrt gazdájuk sorsával, hanem tükörképét is adják jelenünknek és múltunknak egyaránt. Mindegyik kutyasors bővelkedik mulatságos, szívfacsaró vagy éppen tragikus mozzanatokban. Megismerhetjük például a hűséges Shepet, aki évekig várta elhunyt gazdáját egy vasútállomáson. Churchill fekete kutyája új megvilágításba helyezi a huszadik század egyik legkiemelkedőbb történelmi személyiségét. A kutyáknak köszönhetően betekintést nyerünk a hatszor nősült VIII. Henrik udvarába, Napóleon első felesége, Josephine hálószobájába, és ott leszünk az első világháború lövészárkaiban, sőt Adolf Hitler dolgozószobájában is. Vagy például megismerhetjük a “sztárkutyák” – Rin Tin Tin és Audrey Hepburn ölebe – nem is olyan irigylésre méltó életét. A Minden hétre kutya elolvasása után garantáltan más szemmel nézünk majd a négylábúakra, és még az is megtörténhet, hogy “mindenki kutyája” egy napon a mi kutyánk lesz…
2023
Minden hétre kutya
Scolar Kiadó, 2023
2022
Mindenképpen novella
Scolar Kiadó, 2022
“Először a képet látom meg. Néha azonnal, máskor meg hosszú heteken át csiszolódik, érlelődik bennem a látvány. És amikor ott van már előttem, s csaknem tisztán látom, odaülök az állvány elé, és fölvázolom a vászonra. E skicc talán a festmény legfontosabb része: a váz, amely a színeket és a formákat tartja. Ekként születik meg a festmény, mely mindig valami konkrét helyhez kapcsolódik. De nem az a célom, hogy lemásoljam a külvilágot, hanem inkább újrateremtsem; hogy olyan legyen, amilyennek én látom, pontosabban érzem. Ekkor jutok az alkotás újabb szakaszába, amikor is gyakorta megjelenik, vagy inkább ‘rákéredzkedik’ a képre egy kalapos ember, aki talán én vagyok: énem képzelete, képzelt énem. Arca lényegtelen, olykor közeledik, máskor csak a hátát látom, meg-megáll, ismerkedik a helyszínnel, néha leül egy székre, mintha várna valakire, nincs kizárva, hogy elszundít közben, és az is előfordul, igaz, csak ritkán, hogy összefut valakivel. Ő a kép főszereplője, akkor is ott van rajta, ha nem látható. Ő üzen nekem, amit aztán följegyzek. Ő meséli el, mi történik a festményen, mesél az életéről, az életről, ki ő, honnan jött, hova indult, s miféle gondolatok jártak közben a fejében. Így születnek meg a festményhez tartozó novellák. Így született meg ez a könyv.”
2021
Leonardo Ferrarija
Scolar Kiadó, 2021
Tengerész a kocsmában időzik – soha nem járt a tengeren, mégis beutazta a fél világot. Szelleme összefogódzik régvolt festőkkel, kaján énekesnőkkel, önostorozó írókkal-költőkkel, őrült tudósokkal, veszélyt nem ismerő autóversenyőkkel és felfedezőkkel… Századokat ível át e furcsa és szerteágazó kapcsolat, mely az idő fonalából fon láthatatlan, mégis valóságos hálót a kötet szereplői közé. Ekképpen tudnak egymással lelki kapcsolatba lépni – sőt akár szerelemre lobbanni – a kultúrtörténet olyan nagyjai, mint például a címadó Leonardo da Vinci, I. Katalin orosz cárnő, Robert Walser svájci író, Bessie Smith amerikai énekesnő vagy Miguel Najdorf lengyel-zsidó-argentin sakknagymester. Zalai Károly regényének lapjain felvonulnak az emberiség kóborló zsenii, akiket fűtött-űzött a megismerés és a létezés miértjének vágya. Valós személyek a képzelet – vagy a valóság? – káprázatos birodalmában! S mitől e köztük vibráló misztikus kapcsolat? Nem mástól, mint hogy – akárcsak Tengerész – mind április 15-én születtek…
Mi fűzi egy kötetbe 52 novella erejéig a kultúrtörténet híres vagy akár hírhedt alakjait? A szomorú, megmosolyogtató, erotikus vagy tragikus hangvételű novellák ugyanis egy ponton mindenképp összekapcsolódnak. Mégis, mi lehet közös Petrarca, Freud, Einstein, Hrabal, Picasso, Hitler, Cocteau, Verne, Mohamed, Darwin, Cortázar, Gorkij vagy akár Szerb Antal életében? Eláruljuk, a kulcs a macska. Mindegyik szereplő sorsfordító pillanatait a szerző egyetlen tibeti mondásra vezeti vissza: “Ha szürke macska ugrik eléd, megváltozik az életed.” Hogy hogyan és milyen fordulatot vesz hőseink története, az kiderül a kötetből, amit ajánlunk macskarajongóknak és a macskákat nem kedvelőknek is!
2019
Minden hétre macska
Scolar Kiadó, 2019
1989-ben körbekerékpároztam Franciaországot. Azóta – képzeletben – újra meg újra kerékpárra ülök, s újabb és újabb oldalakkal bővítve e kéziratot, tovább tart, mintegy állandósult ez az utazás. Volt olyan, hogy csak a térképet nézegetve keltem útra, máskor meg egy antikváriumban vásárolt könyvben szereplő idézet nyomán idéződött föl bennem szinte a teljes túra. Ez az “egyszerű múlt”, amelyet a könyv első fejezetében próbálok megfogalmazni. De nem elégedtem meg ennyivel. A második fejezet írása közben rájöttem, hogy ezek az újjáformázott etapok, életem, az élet különféle szakaszainak is megfelelnek; akárha minden egyes kerékpáron töltött napon egy újabb cél, ábránd, vágyott vagy éppen kerülendő élethelyzet vonzásába kerültem volna. Közben érzékeltem, hogy menekülök is. Hogy ki elől, mi elől, erről a harmadik fejezetben mesélek.
2010
Túr dö Fransz
Fekete Sas Kiadó, 2010
2008
Végtelen végzet
Fekete Sas Kiadó, 2008
Zalai Károly regényének főhőse H. és útitársa egy picinyke, lepusztult faluba érkezik. Amíg az útitárs valami banális ügyet intéz, a főhős sétál egyet. Ebből az egyszerű sétából a továbbiakban (valójában? lélekben?) újra és újra kell indulnia. S a mindig másként, más körülmények között megtett út szürreális visszatérésekké válik, s egyre nyomasztóbb, sőt iszonyatos kafkai történések-történetek bontakoznak ki változataiból. Zalai Károly filmszerűen láttató regénye rendkívül áttételesen mutatja be egy, csak monogrammal jelzett ember, vagyis „az ember” külvilágtól való félelmét s önnön poklait.
Nem tudom, ki a nagyapám. Nagyanyám – hiába faggatta először a lánya, vagyis az anyám, aztán pedig én is – nem válaszolt; pontosabban úgy tett, mintha nem értette volna, mit akarunk tőle. Végül békén hagytuk, hiszen kellemetlenné vált mindig ugyanazzal a dologgal kínozni, vagyis hogy: miként eshetett, hogy anyám apja, az én nagyapám az ismeretlenség homályában maradt. Nagyanyám 22 éves volt, amikor anyámmal teherbe esett, és a fogantatási idő, anyám születési dátuma alapján – miként egy orvos ismerősöm kiszámolta 1932. április 14. és május 4. közé esik. Rokonaink emlékezete szerint nagyanyám ekkortájt cselédként dolgozott valahol Budapesten. Fantáziámat mindig is izgatta, vajon miért hallgat, mit is titkol a nagyi. Aztán úgy döntöttem, hogy majd én kinyomozom. Éppen ezért megszereztem a Pesti Napló 1932. április 14. és május 4. között megjelent számait – hétfőnként a Napló nem jelent meg, így e napokon a Mai Nap tudósításaira kellett szorítkoznom – és addig-addig olvasgattam, amíg – 2002. december 5-én rájöttem nagyapám kilétére.
2007
Huszonegy nagyapám története
Fekete Sas Kiadó, 2007
„Kim délre beszélte meg a találkozót az amszterdami kávézóban Uméval, így sétálhatna egyet, hiszen két órával elõbb érkezett, ám õ inkább helyet foglalt az egyik ablak melletti asztalnál, azzal a feltett szándékkal, hogy átgondolja az életét.”
A könyv az emlékezés könyve: a koreai származású japán üzletember történetében Zalai Károly saját tapasztalatait osztja meg az olvasóval a kultúrák közötti ellentmondásokról, a befogadhatóság illuzórikus voltáról, „a német mentalitásról”.
A Kim személyes történetére indázó német sorsok szövevényébe a szerzõ legmélyebb, legbensõbb élményeit rejti.
A könyv az emlékezés könyve: a koreai származású japán üzletember történetében Zalai Károly saját tapasztalatait osztja meg az olvasóval a kultúrák közötti ellentmondásokról, a befogadhatóság illuzórikus voltáról, „a német mentalitásról”.
A Kim személyes történetére indázó német sorsok szövevényébe a szerzõ legmélyebb, legbensõbb élményeit rejti.
2006
Japán a kávéházban
Fekete Sas Kiadó, 2006
1993
Mesék könyve
Ékezet Kiadó, 1993
A regény első része a hatvanas, hetvenes évek Magyarországán játszódik, és a főhős emigrációjával fejeződik be. Innentől kezdve egy bizonyos párizsi lakásból kiáradó hagymaszag, Willy Ronis a Károly hídról, 1968-ban készített fotója, egy a korlátlan szabadság lehetőségeit ízlelgető kopasz és visszeres lábú angyal, s az emigrációt választó, prágai, Nedomanski család sorsa kerül előtérbe, hogy mindezekben fölfedezzük az alaptörténet elemeinek fölbukkanását, mintegy igazolva Füst Milán Feleségem történetében írt csodás gondolatát, amelyet nem véletlenül választottam könyvem egyik mottójául. “…minden erő megmarad itt, minden forma megismétlődik, csak épp az az intimitás, amelyet magamról éreztem, hogy én én vagyok: ez egyszeri.”
2022
Mindenképpen novella
Scolar Kiadó, 2022
“Először a képet látom meg. Néha azonnal, máskor meg hosszú heteken át csiszolódik, érlelődik bennem a látvány. És amikor ott van már előttem, s csaknem tisztán látom, odaülök az állvány elé, és fölvázolom a vászonra. E skicc talán a festmény legfontosabb része: a váz, amely a színeket és a formákat tartja. Ekként születik meg a festmény, mely mindig valami konkrét helyhez kapcsolódik. De nem az a célom, hogy lemásoljam a külvilágot, hanem inkább újrateremtsem; hogy olyan legyen, amilyennek én látom, pontosabban érzem. Ekkor jutok az alkotás újabb szakaszába, amikor is gyakorta megjelenik, vagy inkább ‘rákéredzkedik’ a képre egy kalapos ember, aki talán én vagyok: énem képzelete, képzelt énem. Arca lényegtelen, olykor közeledik, máskor csak a hátát látom, meg-megáll, ismerkedik a helyszínnel, néha leül egy székre, mintha várna valakire, nincs kizárva, hogy elszundít közben, és az is előfordul, igaz, csak ritkán, hogy összefut valakivel. Ő a kép főszereplője, akkor is ott van rajta, ha nem látható. Ő üzen nekem, amit aztán följegyzek. Ő meséli el, mi történik a festményen, mesél az életéről, az életről, ki ő, honnan jött, hova indult, s miféle gondolatok jártak közben a fejében. Így születnek meg a festményhez tartozó novellák. Így született meg ez a könyv.”
2021
Leonardo Ferrarija
Scolar Kiadó, 2021
Tengerész a kocsmában időzik – soha nem járt a tengeren, mégis beutazta a fél világot. Szelleme összefogódzik régvolt festőkkel, kaján énekesnőkkel, önostorozó írókkal-költőkkel, őrült tudósokkal, veszélyt nem ismerő autóversenyőkkel és felfedezőkkel… Századokat ível át e furcsa és szerteágazó kapcsolat, mely az idő fonalából fon láthatatlan, mégis valóságos hálót a kötet szereplői közé. Ekképpen tudnak egymással lelki kapcsolatba lépni – sőt akár szerelemre lobbanni – a kultúrtörténet olyan nagyjai, mint például a címadó Leonardo da Vinci, I. Katalin orosz cárnő, Robert Walser svájci író, Bessie Smith amerikai énekesnő vagy Miguel Najdorf lengyel-zsidó-argentin sakknagymester. Zalai Károly regényének lapjain felvonulnak az emberiség kóborló zsenii, akiket fűtött-űzött a megismerés és a létezés miértjének vágya. Valós személyek a képzelet – vagy a valóság? – káprázatos birodalmában! S mitől e köztük vibráló misztikus kapcsolat? Nem mástól, mint hogy – akárcsak Tengerész – mind április 15-én születtek…
2019
Minden hétre macska
Scolar Kiadó, 2019
Mi fűzi egy kötetbe 52 novella erejéig a kultúrtörténet híres vagy akár hírhedt alakjait? A szomorú, megmosolyogtató, erotikus vagy tragikus hangvételű novellák ugyanis egy ponton mindenképp összekapcsolódnak. Mégis, mi lehet közös Petrarca, Freud, Einstein, Hrabal, Picasso, Hitler, Cocteau, Verne, Mohamed, Darwin, Cortázar, Gorkij vagy akár Szerb Antal életében? Eláruljuk, a kulcs a macska. Mindegyik szereplő sorsfordító pillanatait a szerző egyetlen tibeti mondásra vezeti vissza: “Ha szürke macska ugrik eléd, megváltozik az életed.” Hogy hogyan és milyen fordulatot vesz hőseink története, az kiderül a kötetből, amit ajánlunk macskarajongóknak és a macskákat nem kedvelőknek is!
2010
Túr dö Fransz
Fekete Sas Kiadó, 2010
1989-ben körbekerékpároztam Franciaországot. Azóta – képzeletben – újra meg újra kerékpárra ülök, s újabb és újabb oldalakkal bővítve e kéziratot, tovább tart, mintegy állandósult ez az utazás. Volt olyan, hogy csak a térképet nézegetve keltem útra, máskor meg egy antikváriumban vásárolt könyvben szereplő idézet nyomán idéződött föl bennem szinte a teljes túra. Ez az “egyszerű múlt”, amelyet a könyv első fejezetében próbálok megfogalmazni. De nem elégedtem meg ennyivel. A második fejezet írása közben rájöttem, hogy ezek az újjáformázott etapok, életem, az élet különféle szakaszainak is megfelelnek; akárha minden egyes kerékpáron töltött napon egy újabb cél, ábránd, vágyott vagy éppen kerülendő élethelyzet vonzásába kerültem volna. Közben érzékeltem, hogy menekülök is. Hogy ki elől, mi elől, erről a harmadik fejezetben mesélek.
2008
Végtelen végzet
Fekete Sas Kiadó, 2008
Zalai Károly regényének főhőse H. és útitársa egy picinyke, lepusztult faluba érkezik. Amíg az útitárs valami banális ügyet intéz, a főhős sétál egyet. Ebből az egyszerű sétából a továbbiakban (valójában? lélekben?) újra és újra kell indulnia. S a mindig másként, más körülmények között megtett út szürreális visszatérésekké válik, s egyre nyomasztóbb, sőt iszonyatos kafkai történések-történetek bontakoznak ki változataiból. Zalai Károly filmszerűen láttató regénye rendkívül áttételesen mutatja be egy, csak monogrammal jelzett ember, vagyis „az ember” külvilágtól való félelmét s önnön poklait.
2007
Huszonegy nagyapám története
Fekete Sas Kiadó, 2007
Nem tudom, ki a nagyapám. Nagyanyám – hiába faggatta először a lánya, vagyis az anyám, aztán pedig én is – nem válaszolt; pontosabban úgy tett, mintha nem értette volna, mit akarunk tőle. Végül békén hagytuk, hiszen kellemetlenné vált mindig ugyanazzal a dologgal kínozni, vagyis hogy: miként eshetett, hogy anyám apja, az én nagyapám az ismeretlenség homályában maradt. Nagyanyám 22 éves volt, amikor anyámmal teherbe esett, és a fogantatási idő, anyám születési dátuma alapján – miként egy orvos ismerősöm kiszámolta 1932. április 14. és május 4. közé esik. Rokonaink emlékezete szerint nagyanyám ekkortájt cselédként dolgozott valahol Budapesten. Fantáziámat mindig is izgatta, vajon miért hallgat, mit is titkol a nagyi. Aztán úgy döntöttem, hogy majd én kinyomozom. Éppen ezért megszereztem a Pesti Napló 1932. április 14. és május 4. között megjelent számait – hétfőnként a Napló nem jelent meg, így e napokon a Mai Nap tudósításaira kellett szorítkoznom – és addig-addig olvasgattam, amíg – 2002. december 5-én rájöttem nagyapám kilétére.
2006
Japán a kávéházban
Fekete Sas Kiadó, 2006
„Kim délre beszélte meg a találkozót az amszterdami kávézóban Uméval, így sétálhatna egyet, hiszen két órával elõbb érkezett, ám õ inkább helyet foglalt az egyik ablak melletti asztalnál, azzal a feltett szándékkal, hogy átgondolja az életét.”
A könyv az emlékezés könyve: a koreai származású japán üzletember történetében Zalai Károly saját tapasztalatait osztja meg az olvasóval a kultúrák közötti ellentmondásokról, a befogadhatóság illuzórikus voltáról, „a német mentalitásról”.
A Kim személyes történetére indázó német sorsok szövevényébe a szerzõ legmélyebb, legbensõbb élményeit rejti.
A könyv az emlékezés könyve: a koreai származású japán üzletember történetében Zalai Károly saját tapasztalatait osztja meg az olvasóval a kultúrák közötti ellentmondásokról, a befogadhatóság illuzórikus voltáról, „a német mentalitásról”.
A Kim személyes történetére indázó német sorsok szövevényébe a szerzõ legmélyebb, legbensõbb élményeit rejti.
1993
Mesék könyve
Ékezet Kiadó, 1993
A regény első része a hatvanas, hetvenes évek Magyarországán játszódik, és a főhős emigrációjával fejeződik be. Innentől kezdve egy bizonyos párizsi lakásból kiáradó hagymaszag, Willy Ronis a Károly hídról, 1968-ban készített fotója, egy a korlátlan szabadság lehetőségeit ízlelgető kopasz és visszeres lábú angyal, s az emigrációt választó, prágai, Nedomanski család sorsa kerül előtérbe, hogy mindezekben fölfedezzük az alaptörténet elemeinek fölbukkanását, mintegy igazolva Füst Milán Feleségem történetében írt csodás gondolatát, amelyet nem véletlenül választottam könyvem egyik mottójául. “…minden erő megmarad itt, minden forma megismétlődik, csak épp az az intimitás, amelyet magamról éreztem, hogy én én vagyok: ez egyszeri.”